Fjällräven Classic 3. nap Tjäktja-Alesjaure
Napfényes napra ébredünk, a patak túloldalán rénszarvas csorda álldogál egy nagyobbacska hófolton. Nem nagyon zavartatják magukat, van időnk fényképezni, videózni.
Összepakolunk és vidám időben indulunk meg a völgyet záró hágó felé. Szépen komótosan, több kisebb szerpentint érintve érünk fel a túra legmagasabb pontjára, a még hófödte Tjäktja-hágóra. Itt is kapunk valamit a rendezőktől, a csúcsfotó mellé kis édesség dukál. A rendező hölgy nagyon kedves, mindenkihez van egy-két bátorító, lelkesítő szava. Búcsúzunk, majd megindulunk lassan lefelé.
Ez a túra legkövesebb szakasza, ami nyilvánvalóan hízelgő kijelentés a Fjällräven Classic egész útvonalát tekintve. Helyenként csak a felfelé meredező vékony sziklataréjokon egyensúlyozunk. Nagyon sokáig tart, mire lejjebb ereszkedünk és kisebb esésű, könnyebben járható terepre érünk. Túratársainknak szerencséjük van, megpillantják az igazi fjällrävent, vagyis a sarki rókát!
Mi mást pillantunk meg, lassan kibontakozik a távolból a következő ellenőrzőpont sátortábora. Átkelünk egy igen széles, erős sodrású folyón, majd felkapaszkodunk a domb tetején lévő pontra. Rengeteg a szúnyog, és biztosan a zord körülmények teszik, de sokkal rámenősebbek, mint a hazaiak. Van, hogy egy csapásra 5 szúnyogtetem marad az ember tenyerében… Muszáj ellenük védekezni, fújjuk magunkra a különböző rovarirtókat, mi a Care Plus cég készítményétől nyerjük el a megváltást, egyik túratársunk pedig mechanikai védelmet vet be.
Alesjaure
A következő ellenőrzőpont Alesjaure. A házak egy domb tetején állnak, már messziről kivehető sziluettjük. A menedékház boltjában van mi szem-szájnak ingere, teát és felvarrót vásárolunk magunknak. Feltöltjük megfogyatkozott készleteinket és a csapat egy része kipróbálja a szaunát. Két csoportra bomlunk, a szaunásra és a tovább ballagókéra, így egyeztetünk, hogy valahol a következő 5 kilométeren tábort ütünk. Ebből az ötből végül kilenc lesz, így a vándortúra leghosszabb etapját tudjuk magunkénak a nap végén.
Az alesjaure-i tó mellett vezet az út, rengeteg-rengeteg szúnyog zümmög körülöttünk. Alkalmas táborhely nem nagyon van. A távolban sátrakat látunk sokasodni egy dombtetőn, ebbe vetjük minden bizadalmunkat. Végül megérkezünk és a hely is megfelelő sátrazásra, egy német pár és a túrán megismert norvégiai magyar fiúk sátraival együtt lepjük el a dombtetőt.
Rendezői információk a Fjällrävenről
Találkozunk egy rendező úrral Lars-szal, akivel elbeszélgetünk a Fjällräven Classic rendezői oldaláról. Megtudjuk, hogy az összes rendező társadalmi munkából teszi dolgát, ő speciel mint pontőr és „cheerleader” tevékenykedik. Ragtapasszal és cukorkákkal felfegyverkezve járja végig az utat, mindenkihez van pár kedves szava, mesél, kérdezősködik, látszik szívügye a túra. Svédország déli részéről érkezett 1900 kilométert tett meg, hogy a szabadságán a segítségünkre legyen.
Az indulók idén is 2500-an vannak, legnépesebb náció természetesen a svéd, másodikok a németek, őket pedig a dél-koreaiak követik. Kérdésemre, hogy télen is járják-e a Kungsledent azt a választ kapom, hogy a völgyekben összegyűlő 4 méteres hó, hideg és a rövid nappalok ellenére igen, sőt még talán többen is teljesítik, mint nyaranta!
A panoráma lenyűgöző, a sydney-i operaházra emlékeztető hegyek, az elnyújtott tó és viharfelhők. Felmerül bennünk, hogy ha már ennyit jöttünk ma, lehet másnap a célban is lehetünk és az előre betervezett 5 nap helyett, hamarabb végezzünk a túrával. Ennek sok előnye lenne, nem is beszélve arról, hogy a túra utolsó 10 kilométere nemzeti parki területen halad át, így sátorozni is csak két kijelölt helyen lenne szabad, ahol garantált a zsúfoltság. A végleges döntést másnapra halasztjuk.
