Valamikor 2014 nyáron határoztuk el, hogy amennyiben a szerencse mellénk szegődik, jövőre végigjárjuk a Fjällräven Classic vándortúra mind a 110 kilométerét. Egy őszi estén – fél napos számítógép előtti várakozást követően – e-mailben értesítettek minket a rendezők, regisztrációnkat véglegesíthetjük, vagyis indulhatunk a 2015. évi lappföldi túrán. Boldogok voltunk.
Fjällräven Classic előkészületek
Hónapokig „Fjällräven-lázban” égtünk, tervezgettük a felszerelést, nézegettük az útvonalat, fejben túráztunk, megkezdődött a szellemi felkészülés hosszú folyamata. Júniusban próba túrát tettünk az Országos Kéktúrán. Hasonló felszereléssel, kísértetiesen hasonló távon (110 km) gyalogoltunk 5 nap alatt Visegrádtól Dorogig.
Sok mindenben segített ez a túra. Végleges helyükre kerültek a hátizsákban a dolgok, kiderült mi hiányzik éppen a felszereléslistáról és mit lehet róla kihúzni, képet kaptunk fizikai és mentális állapotunkról, és nem utolsó sorban a kéktúra pecsételőfüzet lapjai is teltek.
A nyár folyamán beszereztük a jegyeket repülőre és vonatra, transzferjáratokra, lefoglaltuk a stockholmi szállást és pénzt váltottunk. Egyre sűrűbben néztük az indexes fiúk bakancslista videóját a 2013-as Fjällräven Classic-ról.
Utazás Svédországba
Autó+repülő+busz+vonat+busz. Augusztus 6-án reggel indultunk Győrből, majd a Liszt Ferenc reptéren találkoztunk a többiekkel. Egy hat fős társasággal vágtunk neki Lappföldnek. Fapados járattal Stockholm Skavsta reptérre utaztunk majd transzferbusz vitt minket a stockholmi központi pályaudvarra.
Nagyon hosszú (19 óra) éjszakai vonatút után augusztus 7-én, egy nappal az indulás előtt érkeztünk meg Kirunába.
A bányavárosban már vártak ránk a rendezők és a buszok. A vasútállomástól a nevezési díjba kalkulált fuvarunk volt a regisztrációnak otthont adó iskolába.
Kiruna
Sejtettük, hogy sok leendő túratárs utazik velünk a vonaton, négy busz telt meg mire erről az egy vonatról mindenkit átvittek az iskolába. Ahol is meg kellett ejteni a nevezést és felvenni a szükséges felszereléseket. Angolul kommunikáltunk a nevezést intéző hölggyel, aki miután megtudta, hogy Magyarországról érkeztünk rögtön szólt magyar kolléganőjének, így Svédországban egy kultikus svéd túra előtt magyarul kaptuk az eligazítást. Megtudtuk, hogy a későn kezdődő olvadás miatt a kisebb vízfolyások és állóvizek nem ihatóak. Út közben több helyütt is van mód az élelem és a gázpalackok pótlására, ám a szemetünket végig kell magunkkal cipelni egy külön erre a célra kapott Fjällräven zsákban.
Megkaptuk a térképet és az igazolófüzetet. Válogathattunk a tucat féle Real Turmat instant túrakaja közül, kaptunk kenyeret és pitát. Itt kaptuk meg a mindennapos főzéshez szükséges gázpalackokat is. Jó tudni, hogy Kirunában még van lehetőség a felszerelésed kiegészítésére, pótlására a tornateremben felállított alkalmi Fjällräven boltban, ha éppen valamit hiányolsz a hátizsákból vagy túl könnyűnek érzed.
Tipp: Itt – Kirunában a regisztrációkor – érdemes még rovarirtót venni, ha korábban ez kimaradt volna!
Sikerült megcsípnünk az aznapi busz járatok közül az egyik utolsót, így az éjszakát már Nikkaluoktában, a rajtnak otthont adó turistaparadicsomban töltöttük saját sátrainkban.
…3…2…1…START!
Már zajlik a visszaszámlálás, még gyorsan lemérem a felszerelést. Osprey hátizsákom teljes felszereléssel is a könnyűsúlyú kategóriába esik, a mérleg mutatója 12,5 kilónál áll meg.
Remek hangulatban lódulunk meg a körülbelül 250 fős 4-es „start group”-pal. Számi népviseletbe öltözött népdalénekes, köszöntő beszédek, és a helyi műsorközlő remek zenéi alapozzák meg indulás előtt a jókedvünket. Mindenki mosolyog, rengetegen videóznak, fényképeznek és lassan áramlik a tömeg. Igazi népünnepély, ettől majd csak a célban lesz jobb, de arról még később.
Fjällräven Classic 1. nap Nikkaluokta-Kebnekaise
Az első kilométerek olyan Gerecse 50 teljesítménytúrásak… tömeg. Mosolygós, vegyes skandináv és külföldi tömeg kanyarog pallóról pallóra, hídról hídra, míg el nem érünk a Lapdånalds-ig.
Még csak 5 kilométert tettünk meg ideáig, de a legtöbben megállnak szusszanni és enni. Egy tó partján vagyunk, kissé borongós az idő és beállunk a sorba rénburgerért. Ahhoz képest, hogy milyen hosszú a sor előttünk pikk-pakk megkapjuk 130 koronás burgerünket. Nem tudnám megmondani, hogy mihez is hasonlít leginkább az íze, olyan vadhúsos, olyan rénszarvasos, finom! Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.
Indulunk tovább, hiszen aznap még el szerettük volna érni az első ellenőrzőpontot és onnan még tovább-tovább Singi felé.
Nyírfaligetek között, széles völgyben haladunk, jobbról és balról is gyors sodrású patakokon kelünk át, hidakon vagy pallókon lépdelve. Ha nem patakon, akkor kőtengeren vezet a palló és még itt a tél nyoma, még hógolyózni is tudunk. Gyönyörű, hazai viszonyokhoz szokott túrázó szemének szokatlan látvány. A kulacsot a patakokból töltjük újra, figyeljük a túratársakat és kedélyesen beszélgetünk.
A csapatból ketten „elszöknek”, őket majd csak az ellenőrzőponton érjük utol, de addig még elfogyasztjuk első ebédünket is. Gázfőző, gleccservíz, Real Turmat-féle instant túrakaja és egy kis csoki – hozzávalók lapp ebédre. A nap hol kisüt, hol elbújik, a hőmérséklet kellemes 15 Celsius fok körüli.
Kebnekaise
Az első ellenőrzőpont Kebnekaise fjällstation, Svédország legmagasabb csúcsa, a 2104 m magas Kebnekaise lábainál fekszik. Találkoztunk az úton olyan túratárssal, aki megmászta a Fjällräven Classic teljesítése közben! Jamboree hangulat, mindenfelé túrázók fekszenek, alszanak, esznek, beszélgetnek olyan, mintha egy nagyobb hazai teljesítménytúra befutójában lennék. Megkapjuk a pecsétünket és regisztrálnunk kell az ellenőrzőpont füzetébe (név, rajtszám, idő).
Mivel túl közel vagyunk még a rajthoz (17 km) és túl messze az e napra kitűzött távtól (25 km), ezért egy kis pihenő után utunkra indulunk. Egy bő hónap távlatából és az egész útvonal bejárását követően bizton állíthatom, hogy az első nap útvonala volt a legszebb része (számomra) túránknak. Kebnekaise után még egy ideig széles völgyben haladunk, mely egy elágazásba torkollik. Mi balra, a korábbinál egy sokkal szűkebb völgyben folytatjuk az utat, vörösesbarna törmeléklejtők és kopár sziklafalak között. Helyenként keresztezünk egy vadabb folyamot, ezeken szépen ringó függőhidak vezetnek át.
Esni kezd az eső, amit az erősödő szél az arcunkba hord. Gyors tanakodás után egy arra alkalmas helyen letáborozunk, megkezdődött az innentől mindennaposnak számító esti táborrutin: sátorállítás, szélfogók építése, fekhely előkészítése, főzés és vacsora, mosdás, átöltözés, alvás – szabadon variálható sorrendben.
Tipp: A teljesítés igazolására szolgáló füzetben van hely jegyzetelésre. Az esti pihenők alkalmával praktikus lehet ide pár gondolatot feljegyezni a nap eseményeiről.
