Egyre növekvő kőtorony

Fjällräven Classic vándortúra Svédországban

Olvasási idő: 9 perc

Valamikor 2014 nyáron határoztuk el, hogy amennyiben a szerencse mellénk szegődik, jövőre végigjárjuk a Fjällräven Classic vándortúra mind a 110 kilométerét. Egy őszi estén – fél napos számítógép előtti várakozást követően – e-mailben értesítettek minket a rendezők, regisztrációnkat véglegesíthetjük, vagyis indulhatunk a 2015. évi lappföldi túrán. Boldogok voltunk.

Fjällräven Classic előkészületek

Hónapokig „Fjällräven-lázban” égtünk, tervezgettük a felszerelést, nézegettük az útvonalat, fejben túráztunk, megkezdődött a szellemi felkészülés hosszú folyamata. Júniusban próba túrát tettünk az Országos Kéktúrán. Hasonló felszereléssel, kísértetiesen hasonló távon (110 km) gyalogoltunk 5 nap alatt Visegrádtól Dorogig.

Sok mindenben segített ez a túra. Végleges helyükre kerültek a hátizsákban a dolgok, kiderült mi hiányzik éppen a felszereléslistáról és mit lehet róla kihúzni, képet kaptunk fizikai és mentális állapotunkról, és nem utolsó sorban a kéktúra pecsételőfüzet lapjai is teltek.

A nyár folyamán beszereztük a jegyeket repülőre és vonatra, transzferjáratokra, lefoglaltuk a stockholmi szállást és pénzt váltottunk. Egyre sűrűbben néztük az indexes fiúk bakancslista videóját a 2013-as Fjällräven Classic-ról.

Utazás Svédországba

Autó+repülő+busz+vonat+busz. Augusztus 6-án reggel indultunk Győrből, majd a Liszt Ferenc reptéren találkoztunk a többiekkel. Egy hat fős társasággal vágtunk neki Lappföldnek. Fapados járattal  Stockholm Skavsta reptérre utaztunk majd transzferbusz vitt minket a stockholmi központi pályaudvarra.

Nagyon hosszú (19 óra) éjszakai vonatút után augusztus 7-én, egy nappal az indulás előtt érkeztünk meg Kirunába.

Elég sok túrázó volt a vonaton
Elég sok túrázó volt a vonaton

A bányavárosban már vártak ránk a rendezők és a buszok. A vasútállomástól a nevezési díjba kalkulált fuvarunk volt a regisztrációnak otthont adó iskolába.

Kiruna

Sejtettük, hogy sok leendő túratárs utazik velünk a vonaton, négy busz telt meg mire erről az egy vonatról mindenkit átvittek az iskolába. Ahol is meg kellett ejteni a nevezést és felvenni a szükséges felszereléseket. Angolul kommunikáltunk a nevezést intéző hölggyel, aki miután megtudta, hogy Magyarországról érkeztünk rögtön szólt magyar kolléganőjének, így Svédországban egy kultikus svéd túra előtt magyarul kaptuk az eligazítást. Megtudtuk, hogy a későn kezdődő olvadás miatt a kisebb vízfolyások és állóvizek nem ihatóak. Út közben több helyütt is van mód az élelem és a gázpalackok pótlására, ám a szemetünket végig kell magunkkal cipelni egy külön erre a célra kapott Fjällräven zsákban.

Fjällräven Classic regisztráció Kirunában a helyi iskolában
Fjällräven Classic regisztráció és nevezés Kirunában a helyi iskolában

Megkaptuk a térképet és az igazolófüzetet. Válogathattunk a tucat féle Real Turmat instant túrakaja közül, kaptunk kenyeret és pitát. Itt kaptuk meg a mindennapos főzéshez szükséges gázpalackokat is. Jó tudni, hogy Kirunában még van lehetőség a felszerelésed kiegészítésére, pótlására a tornateremben felállított alkalmi Fjällräven boltban, ha éppen valamit hiányolsz a hátizsákból vagy túl könnyűnek érzed.

Tipp: Itt – Kirunában a regisztrációkor –  érdemes még rovarirtót venni, ha korábban ez kimaradt volna!

Sikerült megcsípnünk az aznapi busz járatok közül az egyik utolsót, így az éjszakát már Nikkaluoktában, a rajtnak otthont adó turistaparadicsomban töltöttük saját sátrainkban.

…3…2…1…START!

Már zajlik a visszaszámlálás, még gyorsan lemérem a felszerelést. Osprey hátizsákom teljes felszereléssel is a könnyűsúlyú kategóriába esik, a mérleg mutatója 12,5 kilónál áll meg.

Remek hangulatban lódulunk meg a körülbelül 250 fős 4-es „start group”-pal. Számi népviseletbe öltözött népdalénekes, köszöntő beszédek, és a helyi műsorközlő remek zenéi alapozzák meg indulás előtt a jókedvünket. Mindenki mosolyog, rengetegen videóznak, fényképeznek és lassan áramlik a tömeg. Igazi népünnepély, ettől majd csak a célban lesz jobb, de arról még később.

Libasorban pallókon át
Libasorban pallókon át

Fjällräven Classic 1. nap Nikkaluokta-Kebnekaise

Az első kilométerek olyan Gerecse 50 teljesítménytúrásak… tömeg. Mosolygós, vegyes skandináv és külföldi tömeg kanyarog pallóról pallóra, hídról hídra, míg el nem érünk a Lapdånalds-ig.

Lapdånalds vagyis rénburgeres a Fjällräven Classic-on
Lapdånalds vagyis rénburgeres a Fjällräven Classic-on

Még csak 5 kilométert tettünk meg ideáig, de a legtöbben megállnak szusszanni és enni. Egy tó partján vagyunk, kissé borongós az idő és beállunk a sorba rénburgerért. Ahhoz képest, hogy milyen hosszú a sor előttünk pikk-pakk megkapjuk 130 koronás burgerünket. Nem tudnám megmondani, hogy mihez is hasonlít leginkább az íze, olyan vadhúsos, olyan rénszarvasos, finom! Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.

Indulunk tovább, hiszen aznap még el szerettük volna érni az első ellenőrzőpontot és onnan még tovább-tovább Singi felé.

Nyírfaligetek között, széles völgyben haladunk, jobbról és balról is gyors sodrású patakokon kelünk át, hidakon vagy pallókon lépdelve. Ha nem patakon, akkor kőtengeren vezet a palló és még itt a tél nyoma, még hógolyózni is tudunk. Gyönyörű, hazai viszonyokhoz szokott túrázó szemének szokatlan látvány. A kulacsot a patakokból töltjük újra, figyeljük a túratársakat és kedélyesen beszélgetünk.

Jellegzetes nyári sarkköri táj az út első szakaszáról
Jellegzetes nyári sarkköri táj az út első szakaszáról

A csapatból ketten „elszöknek”, őket majd csak az ellenőrzőponton érjük utol, de addig még elfogyasztjuk első ebédünket is. Gázfőző, gleccservíz, Real Turmat-féle instant túrakaja és egy kis csoki – hozzávalók lapp ebédre. A nap hol kisüt, hol elbújik, a hőmérséklet kellemes 15 Celsius fok körüli.

Kebnekaise

Az első ellenőrzőpont Kebnekaise fjällstation, Svédország legmagasabb csúcsa, a 2104 m magas Kebnekaise lábainál fekszik. Találkoztunk az úton olyan túratárssal, aki megmászta a Fjällräven Classic teljesítése közben! Jamboree hangulat, mindenfelé túrázók fekszenek, alszanak, esznek, beszélgetnek olyan, mintha egy nagyobb hazai teljesítménytúra befutójában lennék. Megkapjuk a pecsétünket és regisztrálnunk kell az ellenőrzőpont füzetébe (név, rajtszám, idő).

A Kebnekaise turistaház
A Kebnekaise turistaház

Mivel túl közel vagyunk még a rajthoz (17 km) és túl messze az e napra kitűzött távtól (25 km), ezért egy kis pihenő után utunkra indulunk. Egy bő hónap távlatából és az egész útvonal bejárását követően bizton állíthatom, hogy az első nap útvonala volt a legszebb része (számomra) túránknak. Kebnekaise után még egy ideig széles völgyben haladunk, mely egy elágazásba torkollik. Mi balra, a korábbinál egy sokkal szűkebb völgyben folytatjuk az utat, vörösesbarna törmeléklejtők és kopár sziklafalak között. Helyenként keresztezünk egy vadabb folyamot, ezeken szépen ringó függőhidak vezetnek át.

Sok víz, sok híd...
Sok víz, sok híd…

Esni kezd az eső, amit az erősödő szél az arcunkba hord. Gyors tanakodás után egy arra alkalmas helyen letáborozunk, megkezdődött az innentől mindennaposnak számító esti táborrutin: sátorállítás, szélfogók építése, fekhely előkészítése, főzés és vacsora, mosdás, átöltözés, alvás – szabadon variálható sorrendben.

Tipp: A teljesítés igazolására szolgáló füzetben van hely jegyzetelésre. Az esti pihenők alkalmával praktikus lehet ide pár gondolatot feljegyezni a nap eseményeiről.

Fjällräven Classic 2. nap Singi-Sälka

Indul a nap, reggeli táborrutin: ébresztő reggel 7 körül, mosakodás, reggeli, fekhely és a felszerelés elcsomagolása, sátorszárítás, sátorbontás-csomagolás, indulás – kötött sorrendben.

Először itt találkoztunk lemminggel
Először itt találkoztunk lemminggel

Ezen a napon elhagyjuk a Dag Hammarskjöld Nobel-békedíjasról elnevezett utat és addig járt völgyünkön át belefutunk a Kungsleden-be, a Királyok Útjába. Kora délelőtt már Singiben vagyunk, ahol „mindig fúj a szél”.

Valóban fúj, itt is és úgy általában amikor ilyen széles szélcsatornákban haladunk. Pecsételést követően kapunk egy kis souvas-t, vagyis pitába csomagolt krumplipürés, áfonyalekváros rénszarvashúst, mellé kávé vagy tea ízlés szerint. Aki szereti a IKEA-féle svéd gasztronómiát, a Fjällräven Classic-on is finomakat fog enni.

A mindennapos instant kaját (a képen) jól kiegészítették az ellenőrzőpontokon kapott finomságok
A mindennapos instant kaját (a képen) jól kiegészítették az ellenőrzőpontokon kapott finomságok

Minden nap kaptunk  valami kisebb-nagyobb finomságot a rendezőktől. Első nap pogácsát, második nap az említett souvas-t, a későbbiekben pedig palacsintát és muffint. Ezeket helyben készítették külön konyhasátrakban a semmi közepén. Második ellenőrzőpontunk Singi például: körülbelül három, a svéd turistaszövetség azaz az STF, menedékházaiból és a hozzájuk tartozó épületekből álló (fatároló, budik) kis mini falu, mely kiegészült a Fjällräven Classic rendezői sátraival.

Tipp: Egy kis „hazai” mindig színt visz az étkezésekbe. Csomagolj az útra egy kis csokit, diákcsemegét vagy egyéb finomságot!

Sälka

Sälka-ig szomorkás időben bandukolunk, kíváncsian várva a szaunázási és az esetleges zuhanyozási lehetőséget. Mert itt nem csak a készleteket tölthetjük után, de ilyen sarkköri luxussal is kecsegtetnek minket a rendezők. Fürdési lehetőség a patakban, mely a menedékházaktól és a szaunától nem messze kanyarog. A szaunából alkalmasint – több-kevesebb ruhában – ki-kiszalad valaki és beleveti magát a patakba. A millió szúnyog okozta kellemetlenséget és az átöltözés, fürdés, felöltözés procedúráját is beleszámítva végül itt nem élünk a kínálkozó lehetőséggel, hanem folytatjuk utunkat.

A sälka-i turistaházak
A sälka-i menedékházak

Sok-sok keresgélés után egy kissé lejtős de gyönyörű helyen tábort ütünk. Második napunk végére értünk, a felszerelésünk egyelőre jól vizsgázott, fizikailag és mentálisan is kifejezetten jól érezzük magunkat. Holnap a túra legnehezebb része áll előttünk az 1140 méter magas Tjäktja-hágóval.

Fjällräven Classic 3. nap Tjäktja-Alesjaure

Napfényes napra ébredünk, a patak túloldalán rénszarvas csorda álldogál egy nagyobbacska hófolton. Nem nagyon zavartatják magukat, van időnk fényképezni, videózni.

Reggeli csoportkép
Reggeli csoportkép a Tjäktja-hágó innenső oldaláról, háttérben az útvonal a hágóval

Összepakolunk és vidám időben indulunk meg a völgyet záró hágó felé. Szépen komótosan, több kisebb szerpentint érintve érünk fel a túra legmagasabb pontjára, a még hófödte Tjäktja-hágóra. Itt is kapunk valamit a rendezőktől, a csúcsfotó mellé kis édesség dukál. A rendező hölgy nagyon kedves, mindenkihez van egy-két bátorító, lelkesítő szava. Búcsúzunk, majd megindulunk lassan lefelé.

A Fjällräven Classic vándortúra legmagasabb pontja
A Fjällräven Classic vándortúra legmagasabb pontja

Ez a túra legkövesebb szakasza, ami nyilvánvalóan hízelgő kijelentés a Fjällräven Classic egész útvonalát tekintve. Helyenként csak a felfelé meredező vékony sziklataréjokon egyensúlyozunk. Nagyon sokáig tart, mire lejjebb ereszkedünk és kisebb esésű, könnyebben járható terepre érünk. Túratársainknak szerencséjük van, megpillantják az igazi fjällrävent, vagyis a sarki rókát!

Mi mást pillantunk meg, lassan kibontakozik a távolból a következő ellenőrzőpont sátortábora. Átkelünk egy igen széles, erős sodrású folyón, majd felkapaszkodunk a domb tetején lévő pontra. Rengeteg a szúnyog, és biztosan a zord körülmények teszik, de sokkal rámenősebbek, mint a hazaiak. Van, hogy egy csapásra 5 szúnyogtetem marad az ember tenyerében… Muszáj ellenük védekezni, fújjuk magunkra a különböző rovarirtókat, mi a Care Plus cég készítményétől nyerjük el a megváltást, egyik túratársunk pedig mechanikai védelmet vet be.

Szúnyogok...
Szúnyogok…

Alesjaure

A következő ellenőrzőpont Alesjaure. A házak egy domb tetején állnak, már messziről kivehető sziluettjük. A menedékház boltjában van mi szem-szájnak ingere, teát és felvarrót vásárolunk magunknak. Feltöltjük megfogyatkozott készleteinket és a csapat egy része kipróbálja a szaunát. Két csoportra bomlunk, a szaunásra és a tovább ballagókéra, így egyeztetünk, hogy valahol a következő 5 kilométeren tábort ütünk. Ebből az ötből végül kilenc lesz, így a vándortúra leghosszabb etapját tudjuk magunkénak a nap végén.

Az alesjaure-i tó mellett vezet az út, rengeteg-rengeteg szúnyog zümmög körülöttünk. Alkalmas táborhely nem nagyon van. A távolban sátrakat látunk sokasodni egy dombtetőn, ebbe vetjük minden bizadalmunkat. Végül megérkezünk és a hely is megfelelő sátrazásra, egy német pár és a túrán megismert norvégiai magyar fiúk sátraival együtt lepjük el a dombtetőt.

Rendezői információk a Fjällrävenről

Találkozunk egy rendező úrral Lars-szal, akivel elbeszélgetünk a Fjällräven Classic rendezői oldaláról. Megtudjuk, hogy az összes rendező társadalmi munkából teszi dolgát, ő speciel mint pontőr és „cheerleader” tevékenykedik. Ragtapasszal és cukorkákkal felfegyverkezve járja végig az utat, mindenkihez van pár kedves szava, mesél, kérdezősködik, látszik szívügye a túra. Svédország déli részéről érkezett 1900 kilométert tett meg, hogy a szabadságán a segítségünkre legyen.

Panoráma az utolsó esti táborból
Panoráma az utolsó esti táborból

Az indulók idén is 2500-an vannak, legnépesebb náció természetesen a svéd, másodikok a németek, őket pedig a dél-koreaiak követik. Kérdésemre, hogy télen is járják-e a Kungsledent azt a választ kapom, hogy a völgyekben összegyűlő 4 méteres hó, hideg és a rövid nappalok ellenére igen, sőt még talán többen is teljesítik, mint nyaranta!

A panoráma lenyűgöző, a sydney-i operaházra emlékeztető hegyek, az elnyújtott tó és viharfelhők. Felmerül bennünk, hogy ha már ennyit jöttünk ma, lehet másnap a célban is lehetünk és az előre betervezett 5 nap helyett, hamarabb végezzünk a túrával. Ennek sok előnye lenne, nem is beszélve arról, hogy a túra utolsó 10 kilométere nemzeti parki területen halad át, így sátorozni is csak két kijelölt helyen lenne szabad, ahol garantált a zsúfoltság. A végleges döntést másnapra halasztjuk.

Fjällräven Classic 4. nap Kieron-Abisko

Már a szokásosnak mondható borongós időben kezdjük a napot ma. Nem panaszkodunk, hiszen pár nappal a Fjällräven Classic előtt megrendezett és azzal megegyező útvonalon haladó, Arctic Ultra futóverseny teljes ideje alatt esett az eső.

Pallók, gazdagodó aljnövényzet, nyírfák ismét. Jobbról megjelenik egy nagyobb folyam, Kieron előtt ezen kelünk át és kristálytiszta vizéből megtöltjük kulacsainkat. Hamarosan be is érünk a sátortáboros ellenőrzőpontra, ahol 4 darab (!) palacsintát kapunk, áfonyalekvárral és tejszínhabbal, plusz a szokásos kávé vagy tea. Éppen falatozunk és a lábainkat frissítjük fel, mikor befut, pontosabban berepül az utánpótlás. Helikopterrel hozzák a palacsinta alapanyagot és a váltást a pontra. Így megy ez itt, utak ugyanis nem nagyon vannak, csak nekünk gyalogosoknak valók.

Érkezik az ellátmány az ellenőrzőpontra
Érkezik az ellátmány az ellenőrzőpontra

Hamar leérünk az abisko-i tó partjára, megebédelünk az Abiskojaure menedékháznál, majd megkezdjük 110 kilométeres túránk utolsó 10 kilométerét. Tempósan haladunk, esőfelhők közelednek. 10 km, még 5 km, már csak 3 – és elkezd esni. Legalább van alkalmunk poncsóink tesztelésére. Mire elérjük Abisko szélét, már hallatszik az időnként felcsapó tapsvihar és hujjogás. Még pár kanyar a településen belül és beérünk a célba.

Tapsvihar, kiabálás, mosolygós eszegető, iddogáló emberek, hurrá hangulat. Megkapjuk az utolsó pecsétet az igazolófüzetbe, díjazásként felvarró és arany medál jár, plusz kapunk egy-egy jegyet a tombolahúzásra.

Egy nagy számi sátor szolgál a tombolahúzásra és itt mérik a különböző alkoholos italokat is. Legszerencsésebb túratársunk Edó elnyeri a fődíjat, jövőre ingyen indulhat a túrán. Csak megérte bejönni a célba. Kifizetjük a kempinghasználati díjat, sátorállítás, vacsora és egy forró zuhany után nyugovóra térünk. Hihetetlen de, amire közel egy éven át készültünk véget ért.

Túra után

Másnap bőven van időnk a vonatunk indulásáig, kicsit felfedezzük a helyet. Fjällräven sátorexpó, Primus, Mora és Light My Fire termékbemutató, jó néhány svéd outdoor márka képviselteti magát. A fák között kifeszített nyugágyakon heverésző és folyamatosan érkező túrázók. Utóbbiakból lesznek hamarosan az előbbiek. Minél nagyobb a beérkező csapat, annál nagyobb a célban az ováció. Lehetőség van különböző teljesítői pólók és természetesen bármilyen egyéb Fjällräven ruházat vásárlására is.

Kiváltjuk az előreküldött csomagunkat a depóból és elindulunk a vonathoz, indulás haza. Megcsináltuk, majd’ egy évig készültünk rá és most vége. Nehéz elhinni, olyan gyorsan eltelt ez a – utazásokat is számolva – bő egy hét.

Megszerettük a svéd lappföldet, és azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a Fjällräven Classic méltó volt hírnevéhez.

Egyre növekvő kőtorony
Egyre növekvő kőtorony

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük